Senki földje

Viszonylag gyakran előfordul, hogy egy szoptató kismamát emlő-ultrahangvizsgálatra küldünk. Ilyen esetekben szoktuk azt hallani, hogy a vizsgáló orvos a szükséges diagnózison túl megállapítja azt is, hogy az adott édesanyának megfelelő vagy kicsi a mirigyállománya. Ez nem azt jelenti, hogy egy nőnek kicsi vagy nagy mellei vannak! Hanem azt, hogy a tejtermeléshez szükséges sejtállomány mekkora. Abban az esetben, ha az anya kevés tejet termel, függetlenül attól, milyen ügyesek a babájával együtt, felmerül a tejmirigy-elégtelenség gyanúja. Erre már az emlő formájából is tudunk következtetni, de mivel nincs ultrahangkészülék a szemünk helyén, nem tippelgetünk, hanem a radiológus segítségére számítunk.

Legutóbb egy várandós kismamánál merült fel ez a gyanú, az előző szoptatási tapasztalat, valamint az egészségügyi ananézis ismeretében. El is ment egy radiológushoz, aki először nem értette, mit szeretnénk megállapíttatni vele, majd elmondta, hogy ő ilyen vizsgálatról még csak nem is hallott. Nagyon korrekt volt, mert megígérte, hogy utánanéz. Közben felhívtam még másokat is, akik elmondták, hogy ők csak a beteg emlőhöz értenek: meg tudják állapítani, hogy van-e tályog, tumor és egyéb kóros elváltozás az emlőben, de azt, hogy az egészséges várandós vagy laktáló mirigyállománynak mekkorának kell lennie, abban nincs tapasztalatuk. Egy magánklinika diszpécsere pedig azt mondta, minden emlő tud elég tejet termelni, fölösleges ezt vizsgálgatni. Végül sikerült találni olyan radiológust, aki vállalja, hogy megnézi ultrahanggal a kismamát, de biztosat nem fog tudni mondani a tejtermelő képességéről.

Az nyilvánvaló, hogy ez egy sok összetevős dolog. Nem vártam, hogy bárki kijelentse: ez a kismama fog tudni szoptatni. Csupán az emlőmirigy nagyságára voltam kíváncsi.

Ami elszomorít, az az, hogy sajnos már nagyon sokszor találkoztam azzal, hogy egészségügyi szakemberek - és itt most nem csak a magyar szakemberekről beszélek - nem tudják, mi a normális, mi a természetes a szoptatás, a kisbaba és az anya körül. Sokan hiszik azt, hogy mindenki tud szoptatni, csak akarni kell, hiszik, hogy minél több idő telik el két szoptatás között, annál jobban megtelik a mell tejjel, nem ismerik a laktáció élettanát, hogy hogyan működik a női emlő, és ezek szerint azt sem sokan tudják, hogy néz ki az egészséges, laktációra alkalmas emlő belülről. Mindenki akkor lép be a történetbe, ha baj van. A bőrgyógyász akkor, ha valami elváltozás van az emlőn, a radiológus akkor, ha csomót észlelünk, a sebész akkor, ha vágni kell.

A női mell a senki földje.

Volt. Most már itt vagyunk mi, laktációs szaktanácsadók, több, mint nyolcvanan az országban. Még egy radiológus kéne közénk.

Kép forrása: healthtap.com