Gondolatok egy letartóztatás ürügyén
Azzal a 40 héttel kezdődik. Amikor a kis magzat fejlődik, növekszik. Hol lenne jobb helye, ha nem édesanyja testében? A meleg, puha fészekben, a vízzel teli buborékban. Ahol lubickolhat kedvére. Szívdobbanás, hangok, tompa fények. Jól érzi magát.
Később azt igényli, hogy édesanyja közelében legyen, a teste melegítse, ölelő karja adja a biztonságot, emlője a táplálékot. Még a méhben lenne a helye, de ő már világra jött, mert az embercsecsemő hamarabb kéredzkedik ki édesanyja testéből, mint azt fejlettsége indokolná. A meleg, a biztonság iránti vágya, az édesanyja iránti vágya nem csökkent és még sokáig nem is csökken.
De mi történt közben? Hogy került ő ide? Vajon lényeges-e, milyen utat tett meg, milyen körülmények között született?
Biztonság. Ez a kulcsszó, manapság sokat halljuk. Mindenki azt vallja, tudja, mit jelent. De vajon ha megkérdeznénk a magzatot, számára mit jelent a biztonságos megszületés, mit felelne? Szerintem azt kérné, hagyjuk őt. Neki az a biztonság, ha a maga idejében indul útnak, a maga ritmusában teszi meg a távot. Ha érzi édesanyja testének jelzéseit és felelhet rájuk. Ez párbeszéd! Anya és gyermeke a testével beszélget. Az egyik hívó szavára felel a másik. Együtt teszik meg az utat. Együtt, mert összetartoznak.
Olyan időket élünk, amikor a szülés, a megszületés háborítatlanságát már szinte csak az otthonában élheti át az anya-gyermek páros. Néha kórházban is. Néha. Minél több szülést látok, annál inkább érzem ezt. A születés csodája láttán sírni támad kedvem. Mert valaki eldöntötte, hogy már itt az ideje. Mert valaki eldöntötte, hogy nem elég gyors. Mert valaki eldöntötte, hogy tágítani kell a szűk folyosót. Mert valaki eldöntötte, hogy nagyobb kaput kell vágni. S amikor végre kint van a vakító fényen, akkor idegen kezek ragadják meg és a biztonság jegyében csövet dugnak le a torkán, cseppeket tesznek a szemébe, mérik, sikálják.
Isten hozott, Kicsi! - suttogom magamban, küszködöm könnyeimmel. Senki nem látja, mert a szülőszobai köpeny, sapka és szájmaszk eltakarja az árulkodó jeleket, az arcomra fagyott grimaszt.
Kórház. Köszönet érte, hogy van ilyen hely, ahol a betegségeket gyógyítják, a betegeket ápolják! Köszönet érte, hogy életeket mentenek meg! A kisbabákét is. A várandósság azonban nem betegség. Közhely ez már. Azt mondom, a szülés pedig nem kóros folyamat. De könnyen azzá válhat, ha feleslegesen beleszólnak, közbelépnek. Itt a felesleges a kulcsszó. Mert van olyan helyzet, amikor be kell avatkozni. Amikor hálával tartozunk, ha beavatkoznak.
Szabad-e kockáztatni az anya és a csecsemő életét?
Nem szabad.
De mi jelent kockázatot? Az otthonszülés? A felesleges beavatkozások? Mindkettő, egyformán - mondhatnánk. De nem! Azok a fránya számok mást mondanak! Nyolcszor több szülés körüli haláleset történik kórházban, mint otthon.
Vajon így lenne ez akkor is, ha nem szólnának bele a normál szülésbe? Nem hiszem!
Azt viszont hiszem, hogy az otthon nem mint helyszín vonzó a szülő nő számára. Az otthon szimbólum. A háborítatlanság szimbóluma. A szabad akarat szimbóluma. Az intimitás szimbóluma.
Sokak szerint az otthonszülők csak a saját kényelmüket keresik, a saját jogaikat emlegetik. De mi van az újszülött jogaival? - kérdezik. Igen, ez fontos kérdés. A gyermeket a szülő képviseli. Neki kell megvédenie minden veszélytől. Ha az otthonszülés egy anya vagy a kisbabája számára kockázatot jelent, akkor nem szabad belemenni. Ahogy a felesleges kórházi beavatkozásokat sem kell engedélyezni.
S ne feledjük, a baba és édesanyja kényelme, biztonsága és jogai nem választhatók külön! Mert egységet alkotnak ők ketten.
Vannak, akik két évtizede harcolnak azért, hogy a szülés a helyére kerüljön. Fejjel mennek a falnak, de nem rettennek vissza. Mert az élet kezdete a legelső meghatározó pillanat. Aminek háborítatlanságáért, méltóságáért érdemes küzdeni.
Geréb Ági nem való börtönbe.
Szerintem.
A fenti írást dr. Geréb Ágnes 2010. őszén történt letartóztatása ihlette, aktualitását pedig a 2018. januári jogerős végzés adja.
Kép forrása: pixabay.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése