Magyarországon viszonylag ritkán, tőlünk nyugatabbra már gyakrabban. Arrafelé sokan abban a hiszemben élnek, hogy az anyatej csupán táplálék, így teljesen vagy majdnem teljesen egyenértékű a tápszerekkel. Pedig ez korántsem így van. Önmagában az anyatejre még csak-csak lehetne úgy tekinteni, mint táplálékra, de a szoptatás nem csupán táplálás. Sokkal több annál. A szoptatás az anyai gondoskodás egy formája is egyben: amellett, hogy biztosítja a csecsemő számára szükséges táplálékot, folyadékot, emésztőenzimeket, növekedési faktorokat és immunanyagokat, amellett elősegíti a korai kötődés kialakulását anya és gyermeke között, testközelséget biztosít, kielégíti a csecsemő orális szükségleteit, fájdalmat csillapít, vigasztal, megnyugtat, ellazít, elaltat.
Ha valaki ezzel nincs tisztában, jogosan gondolhatja, hogy nem számít, szoptatja-e a kisbabáját vagy sem.
Az is előfordul, hogy egy kismama mindezek ismeretében dönt úgy, hogy nem fog szoptatni. Ennek számos oka lehet:
- undor
- félelem az esetleges fájdalomtól
- rémtörténetek az ismeretségi körben
- korábbi negatív szoptatási tapasztalat
- a mell szépségének féltése
- korábbi erőszak élmény
- egyéb testi, lelki ok
Amennyiben a kismama tisztában van ezekkel az okokkal és szeretné ezeket feldolgozni, érdemes felvennie a kapcsolatot a témában jártas pszichológussal vagy perinatális szaktanácsadóval. Sokszor azonban nincs tudatában annak, hogy mi áll a viszolygása hátterében és nem is szeretne vele foglalkozni. Az is előfordul, hogy csak a kisbaba megszületése után bekövetkező testi és lelki változások indítják majd el azon az úton, hogy foglalkozzon a problémával és segítséget tudjon kérni annak feldolgozásához.
Fontos, hogy a szülés körül dolgozó szakemberek ne ítélkezzenek az anya felett! Ahhoz, hogy az anya el merje mondani valakinek, milyen érzések, milyen tapasztalatok állnak a döntése hátterében, komoly bizalmi kapcsolat kiépítésére van szükség. Ez nem a kórházi 3 nap alatt fog bekövetkezni. A szoptatással kapcsolatos megfelelő információk átadását követően a döntését tiszteletben kell tartani és segíteni kell őt abban, hogy úgy tudja táplálni gyermekét, hogy az számukra elfogadható, megvalósítható, megfizethető, fenntartható és biztonságos legyen. A Bababarát kórházak gyakorlatában is előírás van arra az esetre, ha egy anya nem tudja vagy nem szeretné szoptatni a gyermekét.
Az anya döntése nem kell, hogy "fekete-fehér" legyen. Nem csupán két opció közül lehet választani, nem csupán a szoptatás vagy tápszer adása áll lehetőségként az anya előtt, hanem a következő lehetőségeket lehet mérlegelni:
- az anya szoptat
- az anya legalább egyszer megszoptatja a kisbabáját, hogy pár korty előtejet kapjon a kicsi.
- az anya néhány napig, a tejbelövellésig szoptatja a kisbabát, hogy sok előtejet kapjon a baba
- az anya bimbóvédővel szoptatja a kisbabát
- az anya nem szoptat, de lefeji a tejet és így a saját tejével táplálja a kisbabáját
- az anya nem szoptat, nem fej, de donor női tejjel táplálja a kisbabáját
- az anya nem szoptat, nem fej, hanem csecsemőtápszerrel táplálja a kisbabáját.
Bármelyik megoldás mellett dönt is, lehetőség van a korai bőrkontaktus megvalósítására már a szülőszobán, a 24 órás együttes elhelyezésre (rooming-in), a sok-sok összebújásra, igény szerinti táplálásra, válaszkész gondoskodásra, kötődő nevelésre.
És egy nagyon fontos dolgot mindig tartsunk észben, akár anyatársként, akár szakemberként szólunk a nem-szoptató anyához: a szoptatás nem a jó anyaság mércéje. Nagyszerű édesanya válhat abból a kismamából is, aki nem fogja szoptatni a babáját. Sok törődésre, gondoskodásra, összebújásra, hordozásra, elfogadásra van szüksége egy kisbabának és kisgyereknek. És mindenekelőtt sok-sok szeretetre. Amit a nem-szoptató édesanya is meg tud adni. Ne írjuk őt le, mint anyát!
Kép forrása: www.mindenmedicalcenter.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése