Az informális nevelés elsődleges helyszíne: a család

Ma a családról fogok írni egy szociológiai hangvételű bejegyzést. A családról, mely számomra a legfontosabb.

A gyermek nevelésének elsődleges színtere a család, melyet az elsődleges szocializációs színtérnek is nevezünk. Az egyén társadalmi helyzetét a legtöbb kultúrában a család határozza meg, valamint a családból hozott minta befolyásolja. A társadalomba való beilleszkedés folyamatát nevezzük szocializációnak, melynek során a csecsemő identitással rendelkező személlyé, a társadalom tagjává válik a különböző társas interakciók révén. A gyermek a szocializáció során megismeri és elsajátítja az adott társadalomban szokásos viselkedést, annak szabályait. A társadalmi normák, értékek egymással összefüggő tevékenységekre vonatkozó rendszerét a szociológia társadalmi intézményeknek nevezi. Ezek a család, az oktatási rendszer, a gazdasági rendszer, a politikai intézmények. (Andorka, 2003.) A nevelés színtereit tekintve megkülönböztetünk formális és informális színtereket. Írásomban az informális nevelés legfontosabb színterével, a családdal foglalkozom.

A család a társadalmi kiscsoportok egyike. Az egyének olyan együtteseit nevezzük csoportnak, amelyeket valamely közös vonások jellemeznek, kötnek össze. A kiscsoportok tagjai jól ismerik egymást, szoros kapcsolatban állnak egymással. A szociológia azt a kiscsoportot nevezi családnak, melynek tagjait házassági vagy tartós együttélési kapcsolat, valamint vérségi kapcsolat fűzi össze. (Andorka, 2003.)

A családi színtérre a tagok nem egyszerűen belépnek, hanem a család reprodukálja magát.

Alapvető funkciói:

• gazdasági
• társadalmi
• biológiai

Családmagnak vagy nukleáris családnak nevezzük a házaspárt, a házaspárt gyermekkel, valamint az egy szülőt gyermekkel.

Házasságtípusok:

• monogám
• poligám
• csoportházasság

Murdock (1957) szerint az emberiség történetében a monogámia volt a leggyakoribb házasságtípus. A fejlettség alacsonyabb szintjén álló társadalmakban gyakoribb volt a poligínia (a poligámia azon formája, amikor egy férfinak több felesége van), azonban a társadalmi modernizációnak köszönhetően ez csökkenni látszik azokban a muszlim társadalmakban is, ahol a Korán engedélyezi a többnejűséget. (Andorka, 2003)

Régebbi korokban a házasságok a szülők által tervezetten, gazdasági, társadalmi szempontok figyelembe vételével jöttek létre. Vagyonegyesítés, társadalmi pozíciók megerősítése voltak a fő szempontok. A mai modern társadalmakban elsősorban érzelmi kapcsolaton alapulnak a házasságok. Az érzelmek változásával és a gazdasági kényszerhelyzetek gyakoriságának csökkenésével azonban gyakoribbá és elfogadottabbá válnak a különválások. Ezek komoly hatással vannak a családon belül élő gyermekekre.

Kozma Tamás részletesen foglalkozik a család szocializációs funkciójával. A család folyamatosan változik, részben a gazdasági, társadalmi átalakulások miatt, részben az emberi élet biológiai ritmusa miatt. A szocializációs funkciók is aszerint változnak, hogy a családi fejlődés melyik szakaszban tart. (Kozma, 1984.)

Családfejlődési szakaszok:

• gyerek nélküli házaspár
• kisgyermeket nevelő házaspár
• iskoláskorú gyermeket nevelő család
• serdülőkorú gyereket nevelő család
• felnőtt, de otthonélő gyereket nevelő család
• gyerek kirepült, de aktívan dolgozó házaspár
• nyugdíjas házaspár

A gyermek szempontjából a család következő funkcióit sorolhatjuk fel:

• gondozás
• biztonságérzet megteremtése
• beszédtanulás
• első interakciós tér (kontaktusba lép másokkal)
• szociális viselkedés (példaképek felfedezése, utánzás, szülői modell)
• identitás kialakulása

A család, mint elsődleges nevelő közösség, meghatározó. Bourdieu kulturális tőke elmélete (1978) szerint a szülői házban és baráti csoportokban elsajátított kultúra (kulturális tőke) annyira meghatározó erejű, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. (Andorka, 2003)

A családi nevelési hatások tengelyei:

1. A család érzelmi légköre: - vonzó vagy taszító légkör

                                          - a tengely két véglete a hideg és a meleg érzelmi légkör.

2. A nevelés rugalmassága: - a bizalom, együttműködés, önállóság

                                         - gátlás, kudarcfenyegetés, korlátozás

                                         - a két véglet a nyílt és a zárt nevelés.

3. A követelmények határozottsága: -a normák kialakításának szintje

                                                       - határozottság, normák betartása

                                                       - kiszámíthatatlanság

                                                       - a két véglet az erős és a gyenge követelés

A családi nevelés típusai:

1. Harmonikus nevelés (meleg- nyílt)- igényei a gyerekekhez alkalmazkodnak.
2. Liberális nevelés (meleg- nyílt- gyenge)-a felállított követelményeket nem tudja betartani.
3. Ambiciózus vagy normatív nevelés (meleg –zárt –erős)- biztonságban, szeretben, de mereven nevel.
4. Túlgyámolító (meleg –zárt –gyenge)- passzívan gátolt a gyerek, mert a szülő mindent helyette megcsinál.
5. Demokratikus vagy hideg nevelés (hideg – nyílt- erős)- elvárásokat a gyerek képességeihez irányítja, túl racionális.
6. Elhanyagoló nevelés ( hideg- nyílt- gyenge)-érzelmi téren hanyagolt, anyagi téren ellátott nevelés.
7. Kemény nevelés (hideg- zárt- erős)- a nevelés alapja a félelem keltés, fenyítés, parancs, büntetés.
8. Diszharmonikus nevelés ( hideg- zárt-gyenge)- szeretethiány, fejlesztő hiányok, a nevelési eszközök: szidás, megalázás.

A családi háttér, a szocializáció meghatározó a gyermek intézményes nevelése szempontjából is. A társadalmi különbségek még a gyermekek nyelvhasználatában is megmutatkoznak, valamint jelentőséggel bír, hogy a családban milyen gyakorisággal és intenzitással találkozik a gyermek az iskolai követelményeknek megfelelő magasabb műveltséggel: milyen könyvek találhatóak meg a háztartásban, milyen zene- és színműveket kedvel a család, milyen gyakran járnak kiállításra, múzeumba, de a különórák megválasztása is befolyásoló tényező.

Természetesen az örökletes tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mivel azonban a genetikai adottságokon nem lehet változtatni, fontos társadalmi kérdés, hogy elősegíthető-e a hátrányos helyzetűek családon belüli nevelésének javítása. Véleményem szerint igen, az intézményes nevelés pozitívan befolyásolhatja a nehéz sorsú fiatalok integrálódását a társadalomba, elősegítheti tanulásukat, kultúrálódásukat, ezáltal megteremtve a lehetőséget az ő majdani családjukban végbemenő változásoknak, a társadalmi felemelkedésnek.

Kép forrása: mediarosta.com