2018. augusztus 23., csütörtök

Kér-e vizet a baba?

Ebben az írásban szeretném egy kicsit körüljárni a hat hónapnál fiatalabb csecsemők folyadékszükségletének kérdését. Ugyanis gyakori dilemma a szülők részéről, hogy elég-e az anyatej a szoptatott kisbabának vagy szüksége lehet-e folyadékpótlásra?
Az édesanyák gyakran kapnak olyan tanácsot idősebb rokontól vagy egészségügyi dolgozótól, hogy a babának vizet vagy teát kell adni. Ha valaki tisztában van a kizárólagos és igény szerinti szoptatás fogalmával és jelentőségével, akkor tudja, hogy erre nincs szükség, sőt, kifejezetten káros. Sokan gondolják, hogy az anyatej csupán étel, a szopás pedig csak táplálkozás, ezért szerintük folyadékkiegészítésre van szükség. És még többen hiszik azt, hogy ha máskor nem, de legalább nagy melegben muszáj megitatni a kisbabát.
Tegyük ezt rendbe!

Először is fontos leszögezni, hogy az anyatej összetétele tökéletesen alkalmazkodik az újszülött kisbaba és a nagyobb csecsemő szükségleteihez. Az anyatejben a legnagyobb mennyiségben jelenlévő összetevő a víz: 87.5 %. A szoptatás elején több vizet tartalmaz a tej, majd ahogy tovább szopik a baba, úgy lesz egyre zsírosabb, kalóriadúsabb. A köznyelvben elsőtej és hátsótej néven különböztetjük meg a vizes és a zsíros tejet.

Amikor a kisbaba szomjas, jelzi a szopás iránti igényét: cuppog, nyújtogatja a nyelvét, szopogatja a kezét. A mellen viszonylag rövid ideig szopizik, majd életkorától függően vagy hamar elalszik vagy elégedetten fordul el a melltől.

Az alábbiakban felsorolok néhány olyan helyzetet, amikor feleslegesen szoktak vizet ajánlani a babáknak.

Az újszülöttnek, amíg az anyának "nincs teje"

Az anyának van teje. Már a várandósság alatt is termelődik előtej (más néven kolosztrum), ami a megszületés pillanatában azonnal a kisbaba rendelkezésére áll. A szülést követően azonnali, legalább 60 percig tartó, megszakítatlan bőrkontaktusra van szükség, s ez idő alatt a kisbaba felkúszik a mellhez és elkezd szopni. A következő napokban, egészen a tejbelövellésig az előtej oltja a baba szomját és ellátja a megfelelő tápanyagokkal.

Amikor a babának esik a cukra

Ilyenkor sajnos cukros vizet szoktak adni a babáknak, amitől ugyan azonnal megemelkedik a vércukorszint, de hamarosan le is zuhan, a baba pedig rosszul lesz. Alacsony vércukorszint esetén bőrkontaktusra, szoptatásra, szükség esetén lefejt tej vagy tápszer itatására, végső esetben pedig infúzióra van szükség.

Ha besárgult a baba

Még mindig nagyon gyakori, hogy a sárga babának folyadékpótlást akarnak adni, pedig a víz itatása fokozza a sárgaságot. A sárgaságot okozó bilirubin ugyanis széklettel ürül. Ha az újszülöttet itatjuk, a pici gyomrát eltelíti a folyadék, és nem jut elég hely a tápláló kolosztrumnak és anyatejnek. Lassabban fog ürülni a bilirubin, fokozódik a sárgaság. Ezért a besárgult babát sokszor kell szoptatni, ha aluszékony, akkor fontos rendszeresen felébreszteni, szükség esetén lefejt tejet lehet neki adni, lehetőleg nem cumisüvegből, hanem szoptatásbarát módszerrel. Például kanállal, fecskendővel vagy pohárból.

Csuklás esetén

Az újszülöttek gyakran csuklanak. Ilyenkor gyakran akarják őket megitatni vízzel vagy citromlével. Egyikre sincs szükség. A csuklás természetes jelenség csecsemőkorban, és általában a felnőtteket jobban zavarja, mint a kisbabákat. Ha már régóta tart a csuklás és nagyon zavarja a szülőket, meg lehet szoptatni a babát, és akkor elmúlik.

Nagy melegben

Meleg időben a kisbaba gyakrabban kéredzkedik mellre. Akár fél óránként, óránként is szeretne szopizni, és általában gyorsan abba is hagyja a szopást. Ilyenkor megissza a vizes tejet és oltja a szomját. Ha egy édesanya ilyenkor megméri a baba súlyát szoptatás előtt és után, aggódva látja, milyen keveset szopott a kisbaba. Emiatt igazán nem kell aggódni! A baba pontosan annyi tejet vesz magához, amennyire szüksége van! Ha éhes, akkor többet, ha szomjas, akkor kevesebbet. Az is előfordul, hogy csak egy kis komfortszopásra van szüksége, egy kis összebújásra a mamával. Mivel ekkor is ürül tej, ez a kis szopizás is növeli az elfogyasztott napi folyadék- és táplálékmennyiséget.

Pótlásra csak annak a babának van szüksége (és ez független az időjárástól), aki nem tud mellből eleget szopizni. Ennek több oka is lehet: kevés tej termelődik, a baba nem szopik elég hatékonyan, gyenge, koraszülött, beteg, be van sárgulva stb. Ezekben az esetekben fontos felvenni a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval. A pótlás pedig elsősorban lefejt anyatej legyen, annak hiányában biztonságos helyről származó női (donor) tej, végső esetben pedig tápszer. Semmiképpen ne víz, a cukros vizet pedig végképp felejtsük el!

A kép forrása: pixabay.com


A vajúdás és szülés alatt használt gyógyszerek, beavatkozások hatása a szoptatásra

Ez a bejegyzés egy konferencia előadásom alapján született. Többek kérésére másolom be ide, eredetileg a honlapomon lehetett elolvasni. Az előadás a Nemzetközi Bábakonferencián hangzott el 2004. október 29-én.


Hölgyeim és Uraim!



Amikor a várandós ősasszony úgy érezte, eljött az idő, elbújt egy biztonságos helyre és megszülte gyermekét. Nem indították a szülését zselével vagy burokrepesztéssel, nem kapott oxitocint vagy epidurált, de még csak hanyatt sem kellett feküdnie. Felvette a számára legkényelmesebb testhelyzetet és az ősi ösztöntől vezérelve hozta világra utódját.


A mai, civilizált világban a várandósság és a szülés elvesztette természetes mivoltát. A várandós asszony rendszeres szűrővizsgálatokon vesz részt, rendelőbe, kórházba jár, orvos vizsgálja és orvos vezeti le a szülését.

Ugyanakkor vitathatatlan, hogy manapság sokkal alacsonyabb a csecsemőhalandóság, mint hajdanán, a szűrővizsgálatoknak köszönhetően fel lehet készülni az esetleges komplikációkra, betegségekre és az sem utolsó szempont, hogy a szülőnőnek nem csak joga, de lehetősége is van a fájdalommentes szülésre.

Éppen ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy a különböző beavatkozások, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók hogyan hatnak a szoptatásra.

A legújabb kutatások megerősítették azt az korábbi elképzelést, hogy a vajúdás és a szülés alatt használt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők kedvezőtlenül hatnak a szoptatás megkezdésére, késleltetik az első szoptatást. Az újszülött a szervezetébe bejutott gyógyszerektől álmos, kába, szopási ritmusa koordinálatlan és gyenge.
Lássunk egy gyors felsorolást - a teljesség igénye nélkül - a vajúdás és szülés alatt használt gyógyszerekről és azok általános hatásáról!

Intravénásan, intramusculárisan adagolható gyógyszerek:

  • Morfium: magzati légzésdepressziót okozhat, szülési fájdalomcsillapításra ma már alig alkalmazzák.
  • Pethidin, más néven meperidin (Dolargán, külföldön Demerol néven ismert): gyorsan átjut a placentán és csak 3-6 nap alatt tűnik el teljesen az újszülött szervezetéből. Az újszülöttnél légzésdepressziót okozhat, a reakciókészsége csökken. Ennek ellensúlyozására naloxont (Narcanti) szoktak alkalmazni.
  • Fentanyl: ópiát, kábító fájdalomcsillapító, gyors hatás, rövid hatástartam. Légzésdepressziót okozhat.
  • Nalbuphin (Nubain): szedatív, légzésdepressziót okozhat.
  • Butorphanol: szedatív, légzédepressziót okozhat.
  • Diazepam (Seduxen): gyorsan átjut a placentán. Szedatív, az újszülöttnél tónuscsökkenést, hypothermiát okozhat. Lassan ürül ki a szervezetből, eliminációs féléletideje 24-48 óra, aktív metabolitjáé 51-120 óra.
  • Midazolam (Dormicum): altató átjutva a placentán az újszülöttnél tónuscsökkenést, hypothermiát okozhat.

Inhalációs analgézia:

  • Nitrogénoxidul (Nitralgin - N2O2): gyors hatás, alacsony toxicitás, a légutakon keresztül történő gyors elimináció. Hatását a központ idegrendszerben fejti ki, nem csak a fájdalomérzetet, de valamennyi központot blokkolja. A placentán átjutva a magzat idegrendszerében is hasonló hatást fejt ki. Az újszülöttnél nyugtalanságot, légzésdepressziót okozhat.

Altatásnál használt gyógyszerek:

  • Thiopental (Trapanal): szedatív, légzésdepressziót okozhat
  • Propofol (Diprivan): gyorsan kiürül a szervezetből, szedatív
  • Gázok (Sevofluran (Sevoran), Halothan - ezek altató gázok, Nitralgin - fájdalomcsillapító, kábító)

Császármetszésnél használt gyógyszerek:

  • Succinylkolin
  • Trapanal
  • Nitrogénoxidul+oxigén
  • Fentanyl
  • Dormicum
  • Atropin
  • Stigmosan
  • Narcanti
  • Nubain (nincs légzésdeprimáló hatása, de fájd. csillapító, kábító van)

Spinális anesztéziánál használt gyógyszerek:

  • hyperbaricus bupivacain
  • hyperbaricus articain

Egyéb gyógyszerek:

  • Oxytocin: a mesterségesen előállított oxytocin hypotensív (vérnyomáscsökkentő) hatású. Az epidurális érzéstelenítés hasonló hatásával ez összeadódhat.
  • Ergotamin tartarat (Ergam): csepp vagy intramusculáris injekció formájában használt. Méhösszehúzó hatású. Régebbi kutatások szerint átjut az anyatejbe és az újszülöttnél hányást, hasmenést okozhat, más szerzők szerint rövid ideig tartó alkalmazása (0,2 mg postpartum) nem jelent veszélyt a csecsemőre. Nagy dózisban és hosszan tartó alkalmazás során azonban az ergotamin-származékok gátolják a prolaktin termelődését és negatívan hatnak a tejelválasztásra. Használata a szoptatás során határozottan ellenjavallt!


Néhány nagy molekulatömegű vegyület (pl. insulin, heparin) kivételével szinte minden, a várandós anyának adott gyógyszer átjut a placentán és megjelenik a magzati vérkeringésben. A legújabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a vajúdás és szülés során használt fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés vagy altatás következtében az újszülött többet sír vagy éppen aluszékonyabbá válik, nem keresi az anyamellet illetve keveset szopik. (Ransjö-Arvidson 2001)


A narkotikumok befolyásolják a központi idegrendszer működését, amely hatás akár napokig eltarthat. (Kuhnert et al. , 1985.)

Riordan (2000) megfigyelte, hogy a vajúdás alatt használt fájdalomcsillapítók negatívan befolyásolták a szoptatás megkezdését, ám a szoptatás időtartamára az első 6 hétben nem voltak hatással.

Baumgarder és társai (2003) megállapították, hogy az epidurális érzéstelenítés negatívan hat a szoptatásra az első 24 órában.

Nissen (1997) úgy találta, hogy a vajúdás vége felé beadott 100 mg pethidine-t követően, az újszülött egy darabig nem tudott vagy csak gyengén tudott szopni.
Crowell (1994) megfigyelte, hogy az első hatékony szopásra mintegy 11 órával a születés után került sor azoknak a babáknak a körében, akiknek édesanyja valamilyen fájdalomcsillapításban részesült a vajúdás során.

Epidurális anesztézia



Széles körben elterjedt, rendkívül népszerű fájdalomcsillapítási mód az epidurális vagy gerincközeli érzéstelenítés. A tágulási és kitolási szak érzéstelenítése mellett a gátmetszés, a gátrekonstrukció, a lepényleválasztás és a császármetszés anesztéziájára is alkalmas. Az aneszteziológus egy speciális tű segítségével katétert vezet az epidurális térbe, melyen keresztül localanesztetikumot, bupivacaint vagy ropivacaint adagol. Az utóbbi években kezdett elterjedni az a módszer, melynek során kis dózisú helyi érzéstelenítőhöz ópiátot kevernek (pethidint, morfiumot vagy fentanylt). Ez az úgynevezett "sétáló-EDA", mely elvileg nem köti ágyhoz a szülő nőt, némi mozgásszabadságot biztosít számára. A folyamatos monitorizálás és a bekötött infúzió azonban ezt gyakran lehetetlenné teszi.


Az anyák egy része nagyon jó tapasztalatokról számol be az EDA alkalmazásával kapcsolatban. Az érzéstelenítés lehetővé teszi, hogy ellazuljanak és a szülés fájdalommentes, kellemes élmény legyen számukra. Az epidurális érzéstelenítés azonban további beavatkozásokat von maga után. Az alkalmazott gyógyszerek nagy része átjut a placentán és szisztémásan hat. Leggyakoribb szövődmény az anyai vérnyomásesés, melynek során a magzat oxigénellátása romlik. Ilyen esetben az anya folyadékpótlásra szorul, infúziót kap. Ekkor gyakran előfordul, hogy az újszülött élettani súlyesése a több folyadékveszteség miatt nagyobb lesz, közelíti vagy meghaladja a normális 10 százalékot és a baba pótlást kap. érdemes tudni, hogy a pótlás, akár anyatejjel, akár tápszerrel történik, negatív hatással van a tejtermelődésre, az első 7 életnap során adott tápszeres kiegészítés pedig késlelteti az újszülött beleiben az erősen savas környezet kialakulását, melynek teljes mértéke soha többé nem érhető el. A kiegészítő tápláláshoz használt cumisüveg rontja az újszülött szopáskészségét, az erőtlen szopást tovább gyengíti, megváltoztatja a csecsemő szopási technikáját és úgynevezett cumizavarhoz vezethet, melynek során tejcsatorna-elzáródásra, a tej apadására, a mellbimbó kisebesedésére, illetve az anyamell elutasítására lehet számítani.

Ha az epidurál már több, mint 5 órája a helyén van, előfordul, hogy az anya testhőmérséklete megemelkedik, amely az anyai és a magzati szívverés felgyorsulását, tachycardiát eredményez. A megemelkedett testhőmérsékletet tévesen magzati vészhelyzetnek vagy fertőzésnek, pl. chorioamnionitis, vagyis magzatburokgyulladásnak tulajdoníthatják, amely egy sor komoly vizsgálatot, beavatkozást, akár császármetszést, a csecsemő elkülönítését, antibiotikus kezelést von maga után.

Az is gyakran előfordul, hogy a szülés lelassul. Annak az anyának, aki EDÁ-val szül, háromszor nagyobb esélye van arra, hogy oxytocint kapjon, vagy hogy fogós befejezés legyen a szülés vége, mint annak, aki gyógyszer nélkül szül.

Különösen az először szülő nőknél jelentősek ezek a különbségek, sőt, nekik 50%-kal kevesebb esélyük van arra, hogy beavatkozások, komplikációk nélkül hozzák világra gyermeküket, amennyiben az epidurális érzéstelenítést választják.
A szülés lelassulásának oka többek között az, hogy az érzéstelenítés következtében a kismedencei izmok nem tudnak kellően dolgozni, nem segítik a baba fejének beilleszkedését a szülőcsatornába. Ilyenkor gyakran császármetszésre vagy fogós befejezésre kerül sor. Az epidurális anesztézia alkalmazása megduplázza a szülőnő esélyét arra, hogy dystocia (szülés leállás) miatti császármetszésre vagy műszeres befejezésre kerüljön sor.

Melyek a fogós és a vacuumos szülésbefejezés kockázatai?

  • gátmetszés
  • sérülés az arcon
  • arcidegbénulás
  • caput seccedaneum (pangásos fejduzzanat, vagyis fejdaganat, ödéma)
  • cephalhematoma (kefalhematóma, feji vérömleny)
  • koponyaűri vérzés
  • koponyacsontsérülés
  • ecchymosis (diffúz (bőr)vérzés; kb. lencsényi többszörös vérzéses gócok)
  • skalp (galea) alatti vérzés

Hogyan hatnak ezek a sérülések a szoptatásra?



Az arcidegeket ért trauma következtében átmeneti hipotóniára lehet számítani ezen a területen, amely megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a mellre való ráharapást és a szopást. A különböző sérülések, vérzések, ödémák megnehezítik a csecsemő pozícionálását. A kefalhematóma következtében a szokásosnál is nagyobb mértékű vörösvértest-szétesésre lehet számítani, amely megemelkedett billirubinszintben, erősebb sárgaságban mutatkozik meg. Koponyaűri vérzésnél a kisbaba általában aluszékonyabb, izomtónusa gyenge és a szopást akár el is utasíthatja.


Ezekre a problémákra utaló tünetek a letargia, az etetési nehézségek, hypotónia, fokozott nyugtalanság, a fej diffúz duzzanata, sápadtság.



Medikalizált szülést követően a legtöbb intézményben hosszabb-rövidebb időre elválasztják az újszülöttet édesanyjától. Az egymástól való távollét nem kedvez a szoptatás megkezdésének, a korai kötődés kialakulásának. A csecsemőosztályon elhelyezett újszülöttet gyakran megitatják cukros vízzel, teával, tápszerrel és csak 3 óránként viszik ki szopni. Sok baba végigalussza a kijelölt szoptatási időt, néhányuk pedig a cumisüveges táplálásnak köszönhetően nem tud mit kezdeni az anyamellel.


Meg kell említenünk azt a kutatást, amelynek során összehasonlították 28, epidurális anesztéziában részesült szülőnő újszülöttjének szopási készségét, 28 semmiféle fájdalomcsillapításban nem részesült nő újszülöttjével. (Radzyminski, S., The Effect of Ultra Low Dose Epidural Analgesia on Newborn Breastfeeding Behaviors JOGNN, 32, 322-331; 2003.) A megfigyelés során végig nagyon alacsony dózisú localanesztetikumot (bupivacaint) és alacsony dózisú ópiátot (fentanylt) használtak. A két csoport között a szopás megkezdésének ideje és a szopáskészség tekintetében nem mutatkozott különbség. A szülésvezető intézmények szoptatást támogató magatartást mutattak. Az újszülöttet nem választották el édesanyjától, egy órán keresztül együtt lehettek anélkül, hogy a babát megmérték volna, a szemébe cseppentettek volna vagy beadták volna neki az Egyesült államokban szokásos egyszeri adag K-vitamint. A babák egy része már néhány perccel megszületése után szopásra való készséget mutatott, de mindegyikük hajlandó volt szopni az első 40 percben. A szülés után a csecsemő és az anya együttes elhelyezésére került sor, 24 órás rooming-inben, az anyák igény szerint szoptatták kisbabájukat, akik semmiféle pótlást nem kaptak. Valószínűsíthető, hogy az alacsony dózisú gyógyszerek alkalmazása mellett, a korai bőr kontaktus és a szoptatásbarát hozzáállás segített a csecsemőnek felülkerekedni mindazokon a nehézségeken, amelyek általában jellemzőek a medikalizált szüléseket követően.



Feltétlenül szót kell ejtenünk a dúlák szerepéről. A dúla, vagyis asszonytársi segítő, képzett segítség a szülésnél, noha egészségügyi végzettséggel nem kell rendelkeznie. Végigkíséri a szülést, nem úgy mint az orvos vagy a szülésznő, akik akár válthatják is egymást a műszak végén.


A Case Western Reserve University felmérése kimutatta, hogy lerövidül a vajúdási idő, kevesebb komplikáció adódik, ritkábban van szükség gyógyszeres beavatkozásra, fájdalomcsillapításra és ritkábban kerül sor császármetszésre, illetve műszeres befejezésre, amikor dúla is jelen van a szülésnél.

Egy dél-afrikai felmérés szerint a dúlával szült nők körében ritkábban alakul ki szülés utáni depresszió.



Hogyan segíthetjük a szoptatást a szülőszobán?

A kisbabának élete első órájában van egy hosszabb, mintegy negyven percig tartó, csöndesen éber periódusa, amikor édesanyja és édesapja arcát, hangját figyeli és készen áll az első szopásra. Ha az egészséges újszülöttet édesanyja hasára fektetjük és hagyunk neki elég időt, a kisbaba felkúszik az anyamellhez, majd bekapja azt és szopni kezd.
Ne gondoljuk, hogy a szülőszobai szoptatásnak nincs értelme! Kimutatták, hogy az időre született, egészséges csecsemő szopási ösztöne a megszületését követő 30-40 percben a legerősebb. Ha a kisbaba nem álmos a szülés alatt használt gyógyszerektől vagy az altatástól, akkor buzgón, erőteljesen fog szopni. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ugyanis ilyenkor még puha, nem feszül a belövellő tejtől, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemő már ügyesen fog szopni. Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elősegíti a méhlepény megszületését, s a méh összehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség. A mellbimbó ingerlése által felszabaduló endogén eredetű oxitocin pedig hatékonyabban biztosítja a méh összehúzódását, mint bármilyen külső stimulálás, pl. a régebben rendszeresen használt homokzsák.
A pszichés szempontok sem elhanyagolhatóak: a korai mellretétel pozitív hatással van a korai kötődés, a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulására. A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége. Ezért mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több időt töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.


Ne feledkezzünk el az apáról sem, aki gyakran jelen van a szülésnél, s az első mellretételnél! Ha segítünk az apának felismerni a szoptatás, az anyatejes táplálás fontosságát, ha megmutatjuk neki azokat a mozdulatokat, apró fogásokat, praktikákat, amellyel a szoptató anyát segítheti, akkor a későbbiek során, otthon megerősíti és támogatja az édesanyát a szoptatásban olyankor is, amikor a gyermekágyas elbizonytalanodik.


Ne gondoljuk, hogy az anyának még úgysincs teje! Az első napokban néhány kanálnyi colostrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag előtejet a baba első oltásának is szokták nevezni. A babának éppen erre és éppen ilyen kis mennyiségre van szüksége. Az újszülött gyomrának befogadóképessége ugyanis az első napon 6 ml, a másodikon 12. Az első napon egyszerre 5 ml colostrum van a mellben. Felesleges ettől nagyobb mennyiségű folyadékot belediktálni.
A laktózban gazdag kolosztrum elősegíti a meconium ürülését, a felesleges billirubin távozását. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a billirubin 98 százaléka a széklettel ürül, az igény szerint szoptatott, kizárólag anyatejet fogyasztó babák általában kevésbé sárgulnak be, mint cukros vízzel, teával itatott társaik. (deCarvalho 1981, Nicoll 1982, Kuhr and Paneth 1982, Gartner and Lee 1999.)

Gyakran előfordul, hogy már a szülőszobán, az első mellretételnél kisebesedik az anya mellbimbója. Ez nem azért történik, mert a baba túl sokáig szopik és felázik a bimbó. Ez egy tévhit! A mellbimbó kisebesedésének oka leggyakrabban a helytelen pozícionálás vagy a helytelen szopási technika következménye, egyes esetekben pedig a lenőtt nyelv okozza. Érdemes már itt, a szülőszobán megtanítanunk az anyát és a csecsemőt a helyes szopási és szoptatási technikára, ezzel elejét vehetjük nagyon sok későbbi problémának.

(...)


Ha a kisbaba ügyesen és erőteljesen szopik, az anya erős, akár fájdalmas méh összehúzódásokat érezhet. Nyugtassuk meg, mondjuk el, hogy ez természetes, ennek hatására méhe hamarabb visszanyeri eredeti méretét, nem lesz szükség gyógyszerre, hiszen a szoptatás a legjobb méhösszehúzó.


Az ősasszony, miután világra hozta gyermekét, elrágta a köldökzsinórt, majd az ősi ösztöntől vezérelve és a többi asszonytól látott minta alapján mellre tette kisbabáját. A mai, civilizáltnak hitt világban felnőhet egy lány anélkül, hogy akár egyetlen szoptató anyát látott volna maga körül. Változtassunk ezen!


Köszönöm a figyelmet!


Rózsa Ibolya, IBCLC laktációs szaktanácsadó



Felhasznált irodalom:

Riordan, J., A. Gross, J. Angeron et al. The effect of labor pain relief on neonatal suckling and breastfeeding. J Hum Lact 1999; (in press)

Krasznai P., Beke A., A szülési fájdalomcsillapítás elmélete és gyakorlata, Golden Book Kiadó 1996.
Aitkenhead, A. R., Rowbotham, D. J., Smith, G., Textbook of Anaesthesia, 4th edition, 2001.


Mohrbacher, N., Stock, J., The Breastfeeding Answer Book 3rd revised edition, La Leche League International


Walker, M., Core Curriculum for Lactation Consultant Practice, Jones and Bartlett Publications, 2002.


Sarah Buckley All About Epidurals, Brisbane, Australia, Nov 1998


Baumgarder DJ, Muehl P, Fischer M, Pribbenow B. Effect of labor epidural anesthesia on breast-feeding of healthy full-term newborns delivered vaginally. JAm Board Fam Pract. 2002;16:7-13.


Radzyminski, S., The Effect of Ultra Low Dose Epidural Analgesia on Newborn Breastfeeding Behaviors JOGNN, 32, 322–331; 2003.


Sara Wildberger: Need Support During Labor? Advice on Breastfeeding? Try These Local Resources. Washington Magazine 2003



A kép forrása: pixabay.com

2018. augusztus 16., csütörtök

Bölcsődés gyermek szoptatása


A kép forrása: pixabay.com

A szoptatás a csecsemőtáplálás természetes módja, az anyatej a csecsemők optimális tápláléka. Az Egészségügyi Világszervezet kiemelten kezeli az egészséges életkezdet témakörét. A megszületés minőségének kérdésén kívül ide tartozik a csecsemő- és kisgyermektáplálás kérdése.

A WHO és az UNICEF közös kiadványa, a nyolc nyelven megjelent Globális stratégia a csecsemő- és kisgyermekkori táplálásért (2003) központi kérdésként kezeli az első hat hónapban történő kizárólagos szoptatás jelentőségét a csecsemő- és kisgyermekkori morbititás és mortalitás megelőzésében. A dokumentum leírja, hogy az öt éven aluli gyermekek körében világszinten évi 10,9 millió haláleset következett be, melynek 60 százalékáért a helytelen táplálkozás volt a felelős. A halálesetek mintegy kétharmada az egy éven aluli gyerekeknél fordult elő. Élete első 4 hónapjában a csecsemők csupán 35 százaléka részesült kizárólagosan anyatejes táplálásban, a szilárd táplálékok bevezetése vagy túl korán vagy túl későn történt, a táplálékok sokszor nem biztonságosak és nem megfelelőek voltak. A 2016-ban frissített Fact sheet szerint az intézkedéseknek köszönhetően javultak ezek az adatok. De még mindig évente 2,7 millió gyermek hal meg alultápláltság következtében, illetve az összes gyermekhalálozás 45 százaléka emiatt következik be.

Az alultáplált gyerekek gyakrabban betegszenek meg és elmaradnak a fejlődésben. A dokumentum leszögezi, hogy a csecsemők megfelelő tápláltságát, növekedését és fejlődését az anyatej biztosítja, s ennek érdekében az első életórában megkezdett, majd a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás javasolt. Ezt követően az egészséges és tápanyagokban gazdag étrend fokozatos bevezetését javasolja oly módon, hogy az ne menjen az anyatej mennyiségének rovására. Körülbelül egy éves korig az anyatej a csecsemők fő tápláléka. A szilárd táplálékok bevezetése mellett a szoptatás fenntartását ajánlja legalább kétéves korig vagy azon túl, lehetőséget adva a kisgyermeknek a fokozatos elválasztódásra. Hazai és nemzetközi szervezetek ezzel a javaslattal összhangban fogalmazták meg saját ajánlásaikat. Az öt évnél fiatalabb gyerekek körében évente több, mint 800.000 életet menthetne meg a szoptatás. Ennek megvalósításához szükség van a család, az egészségügyi ellátórendszer és a családot körülvevő közösségi rendszerek támogató magatartására.

Magyarország WHO/UNICEF tagországként 1992-ben csatlakozott az Innocenti Kiáltványhoz, melynek során elkötelezte magát a szoptatás támogatására, elősegítésére és védelmére. A kétezres évek elején kiemelt helyet kapott hazánkban a szoptatás témája a népegészségügyi és gyermekegészségügyi programban. A kilencvenes években rövid ideig működő Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság 2005-ben újra megalakult. A bizottság fontos feladata, hogy – az Innocenti Kiáltványban megfogalmazott célokkal összhangban – teremtsen meg egy olyan társadalmi környezetet, amelyben a szoptatás a norma, segítse elő, hogy a csecsemők hat hónapos korukig kizárólagosan anyatejes táplálásban részesüljenek és a szopást a kiegészítő táplálás mellett is folytassák.

A hat hónapos korig tartó kizárólagos anyatejes táplálás, az igény szerinti szoptatás és a szilárd táplálékok bevezetése után is fenntartott szoptatás fontossága fogalmazódik meg az utóbbi évtizedben közzétett, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium, valamint a Védőnői Szakmai Kollégium érvényes protokolljaiban is.

Az ajánlásoknak megfelelő gondozás könnyedén megvalósítható, ha az édesanya otthon van a csecsemővel. Azonban az anyák egy része a GYED és a GYES letelte előtt visszamegy dolgozni. Az 1997. évi LXXXIII. tv. 2016. január 1-jével hatályba lépett módosítása lehetőséget ad arra, hogy az anyák a GYED és a GYED Extra folyósítása mellett korlátlan időben folytassanak keresőtevékenységet. Ez azt jelenti, hogy akár kizárólag szoptatott csecsemők is bölcsődébe kerülhetnek. Emiatt felértékelődik a bölcsődei intézmények és a bölcsődei szolgáltatók szoptatástámogató szerepe.

Az anyatej összetétele a csecsemő életkorának és szükségletének megfelelően változik. Biológiailag aktív komponenseket tartalmaz, többek között élő sejteket, növekedési faktorokat, enzimeket, hormonokat. Specifikus ellenanyagok termelődnek az anyatejben azok ellen a kórokozók ellen, amelyekkel a kisbaba és az édesanyja találkozik, így támogatva a csecsemő és kisgyermek éretlen immunrendszerét. A szoptatásnak hosszútávú hatásai vannak a gyermek- és felnőttkori egészségre, és ily módon a népegészségügyi hatása is jelentős.

A közösségbe kerülő gyermekek jobban ki vannak téve a fertőzéseknek, mivel számukra idegen gyermekek és felnőttek kórokozóival találkoznak. A szoptatott csecsemők és kisgyermekek az anyatej által védelmet élveznek, különösen akkor, ha az édesanya is időt tölt az intézményben. Ezért különösen fontos, hogy az anya a bölcsődében is megszoptathassa a gyermekét, mielőtt dolgozni megy vagy miután a gyermekéért megérkezik.

A szoptatás biológiai jelentőségén túl nagy szerepe van az anya és gyermeke között létrejövő szoros kapcsolatnak. A szoptatás megkönnyíti a gyermek válaszkész gondozását, szükségleteinek felismerését. Olyan kötődés alakul ki kettejük között, amely segít áthidalni akár a szeparációból eredő  nehézségeket is. Az édesanya távolléte, az idegen környezet és az idegen emberek szorongást idéznek elő a gyermekben. Több kutatás kimutatta, hogy munkába visszatérő anyák csecsemőinek és  kisgyermekeinek megnő a kortizol (stresszhormon) szintje a szeparáció hatására. A bölcsődés gyermekek kortizol szintje körülbelül három éves korig nagyon magas, óvodás korban valamennyire mérséklődik, majd hatéves korra normalizálódik. A szoptatás megnyugtató, relaxáló hatású, csökkenti a stresszhormon szintjét és a szorongást.

A biológiai és lelki hatásokat figyelembe véve tehát kívánatos, hogy a kizárólag szoptatott csecsemővel lehetőleg maradjon otthon az édesanyja, a későbbiekben pedig, a szilárd táplálékok kínálása mellett, a bölcsődébe kerülő gyermek szoptatása folytatódjék.

Félelmek a bölcsődés gyermek szoptatása körül


Az anyák és a bölcsődei kisgyermeknevelők részéről egyaránt kérdéseket vet fel, ha anyatejes gyermek kerül az intézménybe.

  • Mikor fog szopni a gyermek, ha napközben a bölcsődében lesz?
    Várhatóan reggel, délután, este és éjszaka fogja bepótolni a napközben kimaradt testkontaktust és szopást. Néhány gyermek, aki átalussza az éjszakát, este fog hosszasan szopni.
  • Hogyan fog egyedül elaludni? A kicsik szükség esetén képesek alkalmazkodni és a pedagógusok segítségével szopás nélkül is el tudnak aludni.
  • Mi lesz, ha kevés szilárd táplálékot fogad el? Az anyatej kalória- és tápanyagtartalma rendkívül magas, így fedezni tudja a csecsemő és kisgyermek igényeit akkor is, ha egyéb táplálékból még keveset fogyaszt a gyermek.
  • Mit tegyenek a bölcsődei kisgyermeknevelők, ha a baba szopni akar, miután az édesanyja megérkezett érte? Biztosítsanak lehetőséget a szoptatásra az intézményben, és támogassák az anya-gyermek párost ebben a törekvésükben. Mindenkinek könnyebb lesz.


2018. január 20., szombat

Anya és csecsemő egysége

Gondolatok egy letartóztatás ürügyén

Azzal a 40 héttel kezdődik. Amikor a kis magzat fejlődik, növekszik. Hol lenne jobb helye, ha nem édesanyja testében? A meleg, puha fészekben, a vízzel teli buborékban. Ahol lubickolhat kedvére. Szívdobbanás, hangok, tompa fények. Jól érzi magát.
Később azt igényli, hogy édesanyja közelében legyen, a teste melegítse, ölelő karja adja a biztonságot, emlője a táplálékot. Még a méhben lenne a helye, de ő már világra jött, mert az embercsecsemő hamarabb kéredzkedik ki édesanyja testéből, mint azt fejlettsége indokolná. A meleg, a biztonság iránti vágya, az édesanyja iránti vágya nem csökkent és még sokáig nem is csökken.
De mi történt közben? Hogy került ő ide? Vajon lényeges-e, milyen utat tett meg, milyen körülmények között született?

Biztonság. Ez a kulcsszó, manapság sokat halljuk. Mindenki azt vallja, tudja, mit jelent. De vajon ha megkérdeznénk a magzatot, számára mit jelent a biztonságos megszületés, mit felelne? Szerintem azt kérné, hagyjuk őt. Neki az a biztonság, ha a maga idejében indul útnak, a maga ritmusában teszi meg a távot. Ha érzi édesanyja testének jelzéseit és felelhet rájuk. Ez párbeszéd! Anya és gyermeke a testével beszélget. Az egyik hívó szavára felel a másik. Együtt teszik meg az utat. Együtt, mert összetartoznak.

Olyan időket élünk, amikor a szülés, a megszületés háborítatlanságát már szinte csak az otthonában élheti át az anya-gyermek páros. Néha kórházban is. Néha. Minél több szülést látok, annál inkább érzem ezt. A születés csodája láttán sírni támad kedvem. Mert valaki eldöntötte, hogy már itt az ideje. Mert valaki eldöntötte, hogy nem elég gyors. Mert valaki eldöntötte, hogy tágítani kell a szűk folyosót. Mert valaki eldöntötte, hogy nagyobb kaput kell vágni. S amikor végre kint van a vakító fényen, akkor idegen kezek ragadják meg és a biztonság jegyében csövet dugnak le a torkán, cseppeket tesznek a szemébe, mérik, sikálják.

Isten hozott, Kicsi! - suttogom magamban, küszködöm könnyeimmel. Senki nem látja, mert a szülőszobai köpeny, sapka és szájmaszk eltakarja az árulkodó jeleket, az arcomra fagyott grimaszt.
Kórház. Köszönet érte, hogy van ilyen hely, ahol a betegségeket gyógyítják, a betegeket ápolják! Köszönet érte, hogy életeket mentenek meg! A kisbabákét is. A várandósság azonban nem betegség. Közhely ez már. Azt mondom, a szülés pedig nem kóros folyamat. De könnyen azzá válhat, ha feleslegesen beleszólnak, közbelépnek. Itt a felesleges a kulcsszó. Mert van olyan helyzet, amikor be kell avatkozni. Amikor hálával tartozunk, ha beavatkoznak.

Szabad-e kockáztatni az anya és a csecsemő életét?
Nem szabad.
De mi jelent kockázatot? Az otthonszülés? A felesleges beavatkozások? Mindkettő, egyformán - mondhatnánk. De nem! Azok a fránya számok mást mondanak! Nyolcszor több szülés körüli haláleset történik kórházban, mint otthon.
Vajon így lenne ez akkor is, ha nem szólnának bele a normál szülésbe? Nem hiszem!
Azt viszont hiszem, hogy az otthon nem mint helyszín vonzó a szülő nő számára. Az otthon szimbólum. A háborítatlanság szimbóluma. A szabad akarat szimbóluma. Az intimitás szimbóluma.
Sokak szerint az otthonszülők csak a saját kényelmüket keresik, a saját jogaikat emlegetik. De mi van az újszülött jogaival? - kérdezik. Igen, ez fontos kérdés. A gyermeket a szülő képviseli. Neki kell megvédenie minden veszélytől. Ha az otthonszülés egy anya vagy a kisbabája számára kockázatot jelent, akkor nem szabad belemenni. Ahogy a felesleges kórházi beavatkozásokat sem kell engedélyezni.
S ne feledjük, a baba és édesanyja kényelme, biztonsága és jogai nem választhatók külön! Mert egységet alkotnak ők ketten.

Vannak, akik két évtizede harcolnak azért, hogy a szülés a helyére kerüljön. Fejjel mennek a falnak, de nem rettennek vissza. Mert az élet kezdete a legelső meghatározó pillanat. Aminek háborítatlanságáért, méltóságáért érdemes küzdeni.

Geréb Ági nem való börtönbe.
Szerintem.

A fenti írást dr. Geréb Ágnes 2010. őszén történt letartóztatása ihlette, aktualitását pedig a 2018. januári jogerős végzés adja.

Kép forrása: pixabay.com



2017. március 2., csütörtök

Váltott mell. Az mi?

Úgy tűnik, mindenki tudja, mit jelent váltott mellből szoptatni. Vagy mégsem? Szoptatási tanácsadóként én nem tudom. Ugyanis jelentheti azt is, hogy az egyik szoptatásnál az egyik mellre tesszük a babát, a másiknál a másikra, de az is lehet, hogy egy szoptatáson belül váltunk mellet. A beszélgetésekből az derül ki, hogy mindenki másképpen értelmezi ezt a kifejezést. Ezért aztán bajban vagyok, amikor egy anyuka azt mondja, hogy neki a váltott mellből szoptatást javasolták. Kénytelen vagyok rákérdezni, hogy akkor pontosan hogyan is szoptat?

Ezért én nem használom ezt a kifejezést. Inkább azt kérdezem, hogy alkalmanként egy vagy két mellből szoptat-e az édesanya?

És ha már itt tartunk, lássuk, mi a jobb? Ha egy vagy két mellből szoptat?
Ez teljesen egyéni. Kinek erre, kinek arra van szüksége. A legtöbb mell képes alkalmazkodni, de ez a mirigyállomány nagyságától is függ. Eleinte érdemes mindig mind a két mellre rátenni a babát, hogy jobban beinduljon a tejtermelés és a mell ne ödémásodjon be a hosszú várakozási idő alatt. Az 1-2 napos újszülött azonban nem biztos, hogy ébren marad addig, amíg a második mellre is sor kerül, valószínűbb, hogy elalszik az első mellen. Ez sem baj, akkor majd szopizik a másikból, amikor felébred. Azonban ha kissúlyú, sárga, aluszékony a kisbaba, és keveset nyel szopizás alatt, akkor ne várd meg, amíg mélyen elalszik az első mellen, hanem addig tedd át a másikra, amíg még valamennyire éber és aktív. Az is előfordulhat, hogy néhány óra múlva finoman fel kell ébresztened, ha olyan sokáig aludna, hogy végül nem jutna elég tejhez 24 óra alatt.
Ha két mellből szoptatsz, akkor mindig azzal a mellel kezdd a szoptatást, amelyikkel az előzőt befejezted! Szemfüles mamák karkötővel vagy a melltartó pántjára kötött szalaggal emlékeztetik magukat arra, melyik mell következik.

Egy idő után pedig már majdnem mindegy, hogy hogy csinálod. Az sem tragédia, ha elfelejted, hogy melyik mellen szopizott utoljára a baba.

Kép forrása: https://pixabay.com/en/breastfeeding-newborn-baby-mother-2090396/

2016. június 26., vasárnap

Fülbevaló és szoptatás

Szeretek fülbevalót hordani. Ezért aztán egyáltalán nem bánom, hogy nagylánykoromban ki lett lyukasztva a fülem. Pedig fájt. Na, nem maga a lyukasztás, az csak kellemetlen volt, a lidokain spray miatt csak nyomást éreztem, fájdalmat nem. Bezzeg utána! Emlékszem, napokig nagyon fájt, további hetekig pedig elég sok kellemetlenséget okozott. Másokat is hallottam hasonló élményekről beszámolni, függetlenül attól, hogy fúrták vagy lőtték az illető fülét.

Ezért aztán rettentően sajnálom szegény kisbabákat, amikor velük is ez történik. Lehet, hogy maga a lyukasztás, lövés nem jár nagy fájdalommal. Utána azonban azon a fülön fekszik a baba. Nem elég, hogy ott egy seb, még a fülbevaló is benne van. Ami megnyomódik és szúrja a fülcimpa mögötti területet. (Ezt saját tapasztalatból is tudom, mert néha bent felejtem éjszakára a kis pötty fülbevalót.)

Képzeld el ugyanezt az érzést, miközben szopizik a kisbaba! Ott fekszik a karodban vagy fogod a kis fejét, és nem érted, miért nem sikerül mellre tenned? Miért rángatja a fejét? Miért sírdogál? Hamarabb fogod azt hinni, hogy kevés a tejed és ezért nem eszik eleget, mint hogy a fülbevaló a ludas.

Mivel járhat a füllyukasztás?

Allergiás reakció: ha nem orvosi acélból vagy legalább 14 karátos aranyból készül a fülbevaló MINDEN része, akkor kisbabád allergiás lehet rá. Különösen igaz ez a nikkelből készült darabokra.

Fertőzés: ez a leggyakoribb mellékhatása a füllyukasztásnak. A seb elfertőződhet, ha a lyukasztáshoz használt eszközök és a fülbevaló nem volt megfelelően sterilizálva, ha a fülbevaló túl szorosan van a fülcimpához rögzítve, vagy ha a baba állandóan a füléhez kapkod - ez utóbbira igen nagy az esély.

Keloid képződés: kóros, gyakran fájdalmas kötőszöveti burjánzás a hegesedés idején, amely piros, gyulladt, viszkető is lehet.

Kiszakadás: ha a baba, vagy inkább már a kisgyerek fülbevalójába játszás közben beleakad valami, az kitépheti a fülbevalót, és átszakadhat a fülcimpa.

Lenyelés veszélye: Ha kiesik a fülbevaló, akkor könnyen a baba szájába kerülhet, és lenyelheti. Szerencsés esetben csak akkor veszed észre, amikor megtalálod a pelenkájában, de fuldokolhat is tőle.

Bekerül a hallójáratba: a fülcimpából kiesett fülbevaló bekerülhet a külső hallójáratba, amit utána orvosnak kell eltávolítania onnan.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) azt ajánlja a szülőknek, hogy várjanak a füllyukasztással addig, míg gyermekük olyan idős nem lesz, hogy saját maga tudja kezelni a sebet. Ha mégis mindenképpen csecsemőkorban szeretnének fülbevalót a lányuknak, akkor legalább az első tetanusz oltás beadását várják meg.

Szoptatási tanácsadóként egyáltalán nem javaslom az újszülöttkori füllyukasztást. Amúgy sem könnyű megtalálni a megfelelő szoptatási pozíciókat, hogy hatékonyan szopjon a kisbaba és az anyának se legyenek fájdalmai. Nehezíti a helyzetet, ha még arra is figyelni kell közben, hogy az anya ne fogja meg véletlenül a baba fülét, vagy a baba ne feküdjön rá a saját fülére (???) úgy, hogy a fülbevaló ne nyomódjon és a lyukasztás során keletkezett seb ne fájjon.

Véleményem szerint érdemes addig várni a füllyukasztással, amíg a kislány saját maga érez vágyat arra, hogy fülbevalót hordhasson. Addig pedig hadd ragyogjon ő a maga természetes szépségében!


Forrás: https://pixabay.com/en/girl-toddler-long-hair-portrait-1250661/



2015. december 1., kedd

A szoptatott csecsemő gyarapodása


A szoptatott csecsemő gyarapodása
 Az egészséges, időre született csecsemő az első napokban veszít a súlyából. Ideális esetben ez a súlyvesztés körülbelül 5-7%, de semmiképen nem haladja meg a 10%-ot. A kisbabák súlyvesztése általában a 3-4. napon a legnagyobb, ezután megáll, majd a baba elkezd gyarapodni. Amennyiben az édesanya infúziót kapott a vajúdás és a szülés alatt, a normálisnál valamivel nagyobb lehet a súlyesés, de ha már elérte a 7%-ot vagy a 4. napot követően még mindig csökken a súly, esetleg a csecsemő még mindig mecóniumot (magzatszurkot) ürít, akkor a szoptatási gyakorlat és a szopási készség azonnali, alapos felülvizsgálatára van szükség.

A kisbabák legtöbbje a 10-14. napra visszanyeri vagy meghaladja a születési súlyát, 4-6 hónapos kor között megduplázza, az első születésnap körül pedig megháromszorozza azt. Természetesen ez a születési súly nagyságától is függ: egy négy és fél kilóval született baba nem fogja megháromszorozni a súlyát az első születésnapjára, míg egy kétkilós újszülött ettől többet is hízik.

Ha egy kisbaba gyarapodása nem megfelelő, akkor szinte soha nem a tápszeres pótlás bevezetése az első megoldás. Amikor egy baba nem hízik eleget, akkor érdemes tanácsot kérni képzett LLL szoptatási tanácsadótól vagy IBCLC laktációs szaktanácsadótól. Gyakran előfordul, hogy valójában nincs is semmi baj, csupán a kicsi gyarapodása eltér az átlagostól vagy az elvárttól. Ha a hossza és a fejkörfogata nő, a pelenkái tele vannak, akkor nagy baj nem lehet.

Ha a vizsgálatot követően megállapítható, hogy a baba nem szopik eleget, akkor az IBCLC laktációs szaktanácsadó egyéni, személyre szabott tanácsot ad, szükség esetén más szakemberhez (gyermekorvos, neurológus, DSGM-szakgyógytornász stb.) is irányítja az édesanyát és a kisbabát.

Alapszabály: egy csecsemő nem éhezhet és nem száradhat ki!

Szükség esetén természetesen pótlást kaphat, ami elsősorban a saját édesanyja lefejt teje, annak hiányában egy másik édesanya pasztőrizált teje, végső esetben pedig csecsemőtápszer.

Nem kell megijedni, ha a kisbaba látszólag túl sokat hízik. Az igény szerint, kizárólag szoptatott csecsemőt nem lehet túletetni, és önmagában a gyakori szoptatás nem növeli az elhízás (obeszitás) veszélyét. Sőt, a szoptatás mintegy 20-30 százalékkal csökkenti a gyermekkori elhízás veszélyét, valamint hosszútávon a tinédzser- és felnőttkori elhízás veszélye is csökken. Az obeszitásban több faktor is szerepet játszik, többek között a szülők súlya és a szilárd táplálék minősége.

Az első hat hónapban kizárólag anyatejre van szüksége a csecsemőnek.

Általános gyarapodás
(üteme és mértéke egyénenként változó)
életkor súly hossz fejkörfogat
első 3-4 hónapban 140-245 g/hét

3-6 hó között 85-142 g/hét

6-12 hó között 42-85 g/hét

első 6 hónapban
2,5 cm/hó 1,27 cm/hó
második 6 hónapban
1,27 cm/hó kb. 6,4 cm
Növekedési ugrás
jellemzően 3 és 6 hetes illetve 3 és 6 hónapos kor körül
Jelei
gyakori, kielégíthetetlennek tűnő szopási igény
nyűgösködés
sírás
Megoldása
gyakori, igény szerinti, kizárólagos szoptatás mindkét mellből
helyes mellretétel
mellek váltogatása egy szoptatáson belül

Habár a táblázatban csupán az első életévre jellemző növekedési adatok szepelnek, a szoptatás fenntartása ezután is javasolt.
A tápanyagokban rendkívül gazdag anyatej fedezi a kisgyermek energiaszükségletének 35-40 százalékát a második életévben. Ezért nem kell megijedni, ha a családi asztalról még nem fogyaszt túl sok ételt a kisgyermek! A fehérjében, szénhidrátban, zsírsavakban, immunanyagokban, vitaminokban és ásványianyagokban gazdag anyatej biztosítja a megfelelő tápanyagellátottságot.
Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy megfelelő kiegészítő táplálás mellett a szoptatás folytatódjék legalább kétéves korig vagy azon túl.

Ez az írás megtalálható a honlapomon:  http://iboly.hu/index.html?pill=faq_menu&article=a_szoptatott_csecsemo_gyarapodasa